Lustaság
Mint kiszívott gyík a tópartján,
Úgy fekszek a fehér kis szófán,
Szemeim plafonnak meredve
Várnak valami sötét jelre,
Mely megmutatja, hogy este van
És fekvésem alvásba rohan.
Pilláim összecsukódnak, majd
A világ sötét álomba hajt.
Nincsen most kedvem megmozdulni,
Semmilyen hangon felbuzdulni,
Csak itt tunyázni egész végig,
Míg csak lapos dolog történik.
Kedvetlenség lett úrrá rajtam,
Ami nem volt már rég, csak hajdan,
S most újra elődugta orrát,
Hadd pihenjek nappal pár órát.
De felkelek majd, ha szükségét érzem,
Addig csak a fehér plafont nézem…
2009. július 11.