Mondd, hová bámulsz?
A fűzfasor integető
árnya a Rábán,
mint elomló vén temető
kőcsipke sáncán
egy mécs-bogár
nagy tétován
emeli szárnyát,
míg felötlődik,
és előtűnik
egy abszintozó nőalak,
mint elmosódott kőfalak
ölén a gyom.
Elfáradt a nyár.
Nézd, egy dohánysárga
tépett babérfára
köti fel magát
a vén bolond,
s a szélkolomp
klarinétszavát
viszi a néma, kába
balzsamos éjszakába
s vele alszik el.