Hullj el százszor és válj el fádtól,
Majd a por úgy is eltemet,
De évek múltán, hidd el kedves,
Sajgó szívem nem feled.
Mint az óceán, légy végtelen,
Kedves és bájosan szelíd,
Hogy valaki kimondja az igent,
Mikor arcod fátyol fedi.
Ha sírnod kell majd,
Könnyeid soha ne takard,
Mert ettől nem vagy te állat,
S ettől vagy Te, szabad.
És ha valaha is eszede jutok,
Gondolj rám gyengéd mosollyal,
Emlékezz, hogy szerettél,
Dédelgettél szavakkal.
És ha soraim majd megkapod,
És te csak úgy látod: szó halom,
Csak mond kérlek: „Viszlát!”
Mert Én, nem tudom…