Ó, ha eszembe jut kedvesem...
Dereka, mint rézoszlop;
Karjai az akácfák törzsének erejével vetekszenek;
Szeme láng;
Arcának mosolya, mint a nap,
árad kedvességének melege;
S szívének buzgósága, mint a tűz,
mint erdők tüze, ha szikrát kap,
és fellobban olthatatlanul.
Ó, szép vagy Te a szépek közt, kedvesem,
s lelked mély, mint a kút,
melynek fenekét nem találni.
Gondolatod vigyáz rám,
példád ragyog, s jó úton vezet.
Nagy Teremtőnk keze formál Téged.
Bárcsak engem is formálna.
Bárcsak összefonná útjainkat,
s együtt haladnának a végtelenbe!
2010. július 04.