Szabadul a lelkem...
Megtépázott lelkem a teraszra kitettem,
hogy fonja magába a sejtelmes Este,
boruljon rá, mint szürke lepel,
jára át hideg, metsző lehelete.
A sötét Csend. A rejtelmes éjszaka.
Szél szárnyára ül lelkem minden szava.
súgja, hírdeti, fájdalmával az éjszakát élteti.
Megváltó Szél átjár, lelkemben hagyja az Élet illatát.
Megtépázott lelkem újra éled.
Megtisztult, nincs már benne szenny.
Kicsiny szegletében elmorzsolt könny.
Megtépázott lelkemben megváltó Csönd.