Lassan hámozd le ruhád
legyen hosszú a pillanat,
csodáljam vállad vonalát
s lágy, asszonyos derekad.
Tűsarkúdat hagyd nekem,
kezembe fogom lábacskád,
csókjaim közepette leveszem,
s bokádon araszol a szám.
Izzasz,de kalapod hagyhatod,
öltöztet s egyben az éked,
dobolóm ritmusa szaggatott,
s tantaloszi kínokkal égek.
Takarjon minket a félhomály,
a lámpát kapcsold le kérlek,
siklik testeden a holdsugár
buja táncodat vágyón nézem.
Csípőd ringasd ó nekem
testeddel szólj hozzám,
a látvány székhez szegez
bájod perzseli retinám,
Kristály csepped fakad,
s íves nyakadon vándorol,
melleidnél útja szakad,
s a hőség engem átkarol.
Értelmet adsz az életemnek,
vacog lelkem s porcikám,
asszonyt így nem szerettek,
beléd omlok s te énreám.
Rézi
Joe Cocker : You can leave your hat on Száma ihlette a verset!