Hát már egymagamban
Sem lelek nyugtot, te dög,
Ízed féktelen járja táncát
Ajkaim zárt ajtaja mögött
Kegyetlen zörgeti láncát
Az ostoba vágy, de hogy is
Szabhatnék neki határt
Mikor minden cseppjét
Féktelen, múlhatatlan
Éhezem, s önkínzó mód
Élvezem az idő múlását,
Ha te fogod két kezem