Mezítelen sírkő a hátad
vetkőzöl ... mintha véletlen
lenne fordulsz a félhomályba,
építesz falat életem
s közéd, taszítva rút magányba
nézlek csendesen sírva, ám
lelkem értünk már nem lázad,
elhalt szerelmünk sírhalmán
mezítelen sírkő a hátad