A TINTA
Egy tollvonás az élet,
csillogó fekete ítélet,
idegeid rostjait itatja,
mert nedvét kívánod,
s unottan, szivárogva
csak terjed…
Megbélyegzi Lelked!
Öreg, kiszáradt penna... szaladj!
mintha a bölcsesség suhanna,
egy végtelen lapon a semmi felé.
Mi vár, az nem otthonod...
egy tollvonás az élet!
Értelem féli sötét testét,
benne enyésznek alkonyi eszmék,
hát vakard papírra,
a Minden szépségét...
egy tollvonás az élet!
Kormosan is ideges,
szégyenlős a hajnal,
sötétben virrad a jövő,
félelem remeg,
fekete tinta habján,
s a vágy mosolyt karcol,
veszett szépségek árnyékára,
folyasd hát sötét vérét papírra...
egy tollvonás az élet!
Hagyd örökül a dalt,
szíved lüktető árnyait,
vésd a fehér rostokba...
Egy TOLLVONÁS az ÉLET!