A Krumpli főzelék
Hol van a szekrény?
Hol van az ajtó?
Hol van a maci?
Hol van a kis autó?Így van! Nagyon ügyes vagy.
és hol van az ágy?
Hol van a takaró?
Hol a csillár? Bizony!
Lám csak ,milyen szépen mosolyogsz.Bár csak minden kisfiú így mosolyogna reggeltől estig,ahogyan te!
Ismertem egy kisfiút,még régen.Egy nagyon akaratos és szomorú kisfiút.Palkó volt a neve.Elmesélem hogyan került egyszer bajba ez a Palkó.Na ,figyelj!
Egyszer Palkónak az anyukája krumpli főzeléket,és lekváros palacsintát készített ebédre.Te szereted a lekváros palacsintát? Én szeretem.És szereted a krumpli főzeléket? Palkó nem szerette.Sírt,üvöltött ,hogy nem eszi meg ,és tálkástól a földre borította! Ott voltam, láttam.Aztán anyukája a kezébe adott egy rongyot hogy takarítsa fel a főzeléket és a törött cserepeket a földről és utána kaphat palacsintát.De Palkó a földre dobta a rongyot is és bőgve kiabálta hogy ő bizony föl nem szedi!Anyukája bezavarta a szobájába és vacsoráig ki se jöhetett.Ám Palkót annyira felháborította az igazságtalanságnak vélt büntetés ,hogy komolyan elhatározta, soha többé nem megy ki a szobájából, és soha többé nem akar anyukájával találkozni.Ezért lefeküdt az ágyára és behunyta a szemét.Talán soha többé nem fogja kinyitni a szemét. Hiába hívták,ébresztgették,kérlelték.Már a vacsora idő is elmúlt,de Palkó csak feküdt lehunyt szemekkel.
Megérkezett a sötét éjszaka is,a házban mindenki aludni tért.Palkó viszont egyre szomorúbb lett,és nagyon unalmasnak találta már az ágyban fekvést.Álmos nem volt, csak nagyon éhes,de csak azért se akarta anyukáját felébreszteni hogy adjon neki vacsorát.Így aztán csak feküdt nagy duzzogva a csíkos párnáján,és már majdnem elsírta magát, amikor hirtelen megrezzent a csillár!Palkó felült és figyelte a lassan himbálódzó fodrozott szélű, tejfehér csillárt.Halkan nyekkent a villanykörte majd nyikordulva lassan kitekergőzött a foglalatból és az ágyra pottyant.Zizegés ,zurrogás, és Palkó nagy ijedelmére egy macska bújt ki a csillárból, először egy csokorra való macska bajusz ,majd a feje a teste és végül a hosszú farkincája.Ügyesen ,fürgén a padlóra szökkent,dorombolva felnézett az ijedt fiúcskára aztán neki iramodott,az ajtó halkan kattanva ki nyilt és a macska kisurrant rajta egyenesen a konyhába.Palkó azt hitte az éhségtől megőrült.Ki mászott az ágyból és a macska után sietett.A Macska a konyha asztalon volt.Az ebédről megmaradt krumpli főzeléket falta és lám, csupa arany volt a szőre.A bajszától a farka végéig csillogó arany szőr borította.Bámulatosan szép volt!
Palkó oda szaladt az asztalhoz,megragadta a főzelék lábasát és mind a mosogatóba öntötte.Úgy gondolta hogy egy ilyen aranyos állat nem ehet ennyire ehetetlen, büdös és ronda ételt.No, az arany szőrű macska olyan mérges lett hogy felfalta Palkót.Aztán búsan megszaglászta a mosogatót amiben már csak búcsúzóul maradt néhány babér levél és krumpli morzsa.Szökkent egyet,szökkent kettőt és ahogyan jött,úgy távozott.
Ugyan hova is mehetett? Nem ment az a macska messzire,csak a hold udvaráig ugrott fel.Bebújt a föld mögé ahol egy kisajtón átmászott egy rengeteg erdőbe.Ott aztán nem volt sem ég sem föld,mert mindet ágak és gyökerek borították.Ott élt egy vén banya.Vénebb a napnál,és rondább egy csigánál.Bőre fehér papír,haja kontyolt gitárhúr köteg, és zsemle morzsával volt kitömve hús helyett.Ezért is hívták Prézlinek a vén banyát ,aki sötét odújába zsúfolódva töltötte egykedvű napjait.
Szó szót követ,tehát ez az aranyszőrű macska bepréselte magát az odúba,egyenesen fel a banya kontyára,és ott elkezdett hörögni,prüszkölni,nyekleni,nyaklani. Prézli banya lassan kinyitotta száraz szemeit.No, ez valami "rosszat" ehetett,gondolta.Le emelt az odúja faláról az ezerféle szárított gyom és gaz közül egy csokor száraz szegfűt és azzal jól hátba veregette a macskát,aki erre Palkót a banya elé köpte.Hogy ki rémült meg jobban azt én nem tudom, de hogy a banya millió éve nem ugrott akkorát mint most ,az biztos.Még a fogai közül is potyogott a zsömle morzsa úgy eltátotta a száját,ugyan is soha nem látott még gyereket.Palkó meg csak bőgött, hogy ő haza akar menni az anyukájához.Prézli banya hatalmas kövér ujjaival felkapta Palkót a hajánál fogva,és jól megnézte ezt a furcsa visítozó teremtményt,azon gondolkodott mennyire lehet ez rá veszélyes.Végül bele rakta a kisfiút a zsebébe hogy ha lesz rá később ideje,majd alaposan kifaggatja,de legalább is pár száz év múlva ha eszébe jut,meg kérdezi hogyan is hívják,mert végtére is lényeges ,hogy a dolgoknak legyen neve.Palkó a boszorkány zsebében csendesen sírdogált.Éhesen,kimerülten és megrémülve ki dugta a fejét a banya zsebéből.Prézli banya éppen egy kicsi piros lábas mellett kuporgott.Palkó ismerős illatot érzett.Krumplifőzeléket készített a banya.Ki mászott a kisfiú a zsebből,oda állt a lábas mellé és a banyára nézett.-Éhes vagyok! Adj enni! -kiáltotta amennyire bátran csak tudta.Prézli banya nézte a kisfiút percekig csak nézte,aztán a lukas fakanalat odanyújtotta a fiúnak aki nagyokat nyelve falta a főzeléket.Maszatos arccal ,szipogva megköszönte majd a száját húzva így szólt:
- Ez nem olyan mint anyukámé.Ez még rosszabb.
A Banya bele nézett a lábasba,majd az aranyszőrű macska felé bökött a fakanállal,és lassan, nagyon vékony hangon így szólt:-Csak ezt eheti,de nem szereti...
-Nálunk pedig fel falta a maradékot.Az anyukám főzelékét megette.-fecsegett a kis fiú.
-Anyukád boszorkány?
-Nem, de néha az tud lenni.
-Meg mutatod hogyan főzi a krumpli főzeléket ez az anyukád?
-Ha haza viszel,akkor igen,de nekem nem szabad a tűzön főzni,úgy hogy csak játékból mutatom ,hogy mit csinál mikor azt főzi.-mondta Palkó,és kihúzta magát hogy nagyobbnak tűnjön.A banya leült elé a földre és figyelte,egyet sem pislogott ne hogy lemaradjon valami fontos részletről.Palkó körbe nézett.
-Kellene jó sok krumpli!
-Az van.-mondta Prézli banya ,azzal felemelte a szoknyáját és ezernyi kisebb-nagyobb krumpli és hagyma buci gurult ki alóla.
-Meg kell pucolni, ,de vékonyan ám! Aztán hagymát is szeletelhetsz,de olyankor én nem nyitom ki a szemem mert sírok.Utána tejfölbe tegyél egy kanál lisztet és keverd simára tejjel,meg ne felejtsd el meg sózni!Apa szereti csak édesen...ja és a Babér levél!-hadarta nagy büszkén Palkó.Örült hogy ennyire tudott figyelni amikor anyukája a konyhában serénykedett,és hogy ő mennyi mindent tud.
A boszorkány lassan fel állt és az odú falához sétált,nézte a falról csüngő száraz növényeket és halkan el kezdte sorolni a nevüket.
-Kerti ruta,Kerti zsálya,Koriander,Kömény,Lestyán,Levendula, Masztika ,Méhbalzsam,Sujtár,Szálkamenta ...
-Szerintem a másik oldalon lesz,a "b"betűnél.-kotyogott közbe Palkó.
A boszorkány megfordult és a fal másik oldalán meg is találta a fakó zöld leveleket.Kis idő múlva el is készült a főzelék.Palkónak ismerős volt az illata,nagyon haza vágyott már.Mikor az arany szőrű macskának kínálta a vén boszorkány a főzeléket,az mohón neki esett és egy falatot sem hagyott belőle.
-Most már haza akarok menni! - pityeredett el Palkó.Prézli banya szótlanul nézte őt egy darabig,aztán meg ragadta a kisfiút és bele dugta a zsebébe.Palkó kiabált,sírt,de ki mászni se tudott mert a banya mindig vissza nyomta a fejecskéjét valahányszor ki dugta azt a zseb nyílásán. Lekuporodott és zokogott szegény.Még a mai napig is ott zokogna,ha a zseb mélyéről meg nem hallotta volna azt az ismerős,kedves hangot.Nagyon messziről jött a hang,de Palkó fogta magát,és el indult négy-kéz láb mászva.Mászott mászott és egyre hangosabban hallotta a hangot.Anyukája szólítgatja! Már sajgott a térde és a tenyere,de nem állt meg.Látott maga előtt egy halvány fény foltot,aztán a banya zseb durva barna vászna átváltozott puha fehér csíkos szövetté. Majd kiugrott a szíve a helyéről,mintha csak egy szoba távolságnyira szólítaná őt az anyukája! Reccsent az ágy,szanaszét pattant néhány gomb,Palkó a padlóra huppant a párna huzata alól.
Anyukája szaladt be a szobába.
-Palkó! Most meg kereshetem a gombokat! Menyél azonnal reggelizni,vagy dühös leszek és......
...no,mindegy.Szóval Palkó jól meg kapta a magáét a szét szakadt párna huzatért,és a viselkedéséért.Persze senki nem hitt Palkónak mikor elmesélte merre járt,és mi történt vele az nap este, én se hittem el.Mai napig nem hiszem.
Ez a mese vége,neked adom,fuss el véle!
2010. július 14.
K.Babett S.