S üvöltök talán,
némán magamban,
ezer karát
tornyosul a magasban,
ez rejti el szívemet,
mit sosem ismersz meg
az én lelkemet
nem láthatod meg.
Mint a kiszökkenő hal,
mely a levegőbe ívet karcol,
s mire füledre hat,
eltűnik-A vízben harcol.
És állsz egymagad-
s ami titok volt, az titok marad.