Emlékszem valaha régen,
Mosolygós ember voltam.
Nem áldott meg engem az isten,
Ártatlanul elkárhoztam.
Nevemet hiába mondják,
Nem figyelek rég oda már.
Nevetek magamon néha,
Engem már senki se vár.
Csendes kicsiny szobámban,
Sokszor folyt már a vér.
Többször jött értem a mentő,
Zárt osztály lett a vég.
Talán egy holnapi korban,
Vetül még rám új remény.
Találok egy szép lánykát,
És szívem haza tér.
Nem kérek az égtől semmit,
Úgysem figyel az rám,
A pokol kapuját látom,
Ha nézek magam után.
Nekem csak lent maradt helyem,
Engem nem vár az úr.
És egyszer haza megy lelkem
Van még előttem út.