Akarsz-e még ölelve
az avarba bújni velem?
Akarod-e csókoddal
Emelni egekbe lelkem?
Rohanó az idő, dacos, makacs
De az íz, az illat belém égett
S már örökké a számon marad,
Hajts, fejet előttem pillanat
Ne rohanj, szót fogadj,
hogy nyugtot lelhessek Vele
a haldokló avar alatt