Hömpölyögve gyűlik a kék homály
agyamban lüktet,a fekete blues,
s előttem tömérdek üres pohár,
a whisky gőze fejemben kigyúl
s italom mélyén kutatlak vadul.
Magányos bluest nyomatta a banda,
háromnegyedeket játszott a gitár,
köreimet nem hagyom soha abba,
nélküled fénytelen lett a világ,
s lelkem feketében,magányos sivár.
Szétmállottak napjaim,a jelen kopár,
s arany bourbon-ben lúgozom agyam,
és szivar füstben izzik az aurám,
lelkem nyüszít,gyűlölöm magam,
suttogva majd elenyészik szavam.
Rézi