Meleg szívű éjszaka vet ágyat a meztelen domboldalon,
réveteg csillagok mosódnak az út fényeiben el,
álmot leheltek arcomra,minek ringatásából nem kell felocsúdnom-
s míg szelíd dajka, nem engedem el.
Csavargó az úton,szívekhez stoppolok,
s kiszáradt szemeimmel remélek,talán lassítanak
s tetszik nekik miként szénszálammal világítok
ám csavargó jelmezeim már kifakultak-
kikapcsolt képernyőszemeimnek-
világot nyújtasz az estében,,kutyák harsonáznak,
s elnyel ismeretlen mély szája,kapálódzom és zuhanok,
szíved-szénszálán parányi érzések dobolnak-
felfigyelnek árnyékomra,tekintetük tiszta,s ártatlanok.
Stoppoltam s megáltál,de vajh felveszel-e?
S nem konzervszeretetet kell ma vacsoráznom-
visszatelepszem didergő falevelek közé-
s csendben mantrát rebegek:remélem nem álmodom..
remélem nem álmodom