Arcod
(Annak a mesésen szép teremtésnek, aki helyettem is melegíti az ágyamat…)
Sellő tested, mint puha habra,
Úgy fekszik itt a paplanra.
Bebugyolált szépségedből
Csak arcodon csillan a bőr.
Arcod rengeteg kincset rejt,
Mit ki nem szerelmes nem is sejt,
Mégis megigézi e tekintet,
El nem felejtheti szemeidet.
Arany hajad kókadtan simul,
De legszebb, mikor kidúsul.
Még füled is mesésnek látom,
Melybe szerelmem kiáltom!
Szemeid bár most csukva látom,
De benne lapul legszebb álmom.
Apró szuszogással jelzed,
A levegőt lassan veszed.
Miért ilyen gyönyörű ajkad,
Melyen most is mosoly fakad?
Elfeledni ne tudjam soha?
Nem mintha szeretném valaha!
Állad gömbölyded töri a fényt,
S feltár egy gyönyörű ösvényt,
Nyakadhoz, mi meleg, s puha,
De eltakarja a vad dunyha.
Sellő tested paplanba csavarva,
Csak arcod nincs eltakarva.
Most be kell érjem ennyivel,
De nemsoká’ jön a reggel....
2009. november 20.