Bátorsággal nem ér semmit
a hazafi,ha egyke csak
hiába nyitja szemeit
bárhová néz,úgyis vak
nem látja,hogy annyi bűnt
kis hazánkkal el ki követett
majd kaján mosollyal tovatűnt
hisz a haza elveszett
Barbár népek,nehéz idők
jártak pusztán és gyepen
taposhatták,a fű kinőtt
és megélt a nagy hidegen
Nem figyelte,mennyi kínt
okoztak az emberek
nem szól,még csak nem is int
Láthatjátok,elveszett
Vérbakancsos büszke baka
határt csúfol,teheti
béna férj,és meddő ara
jött e hazát nemzeni
Nincs erő,hogy elviselje
hogy meglegyen a hősi tett
gyermekét,hogy felnevelje
inkább mondja:elveszett.
Virrasztottam száz éjszakán
és ím,int egy hősi halott
ez volt egykoron a hazám
de mára ennyi maradott
Raboltak és fosztogattak
elvették a kedvemet
elárultak hazafiak
nem látok nemzet-gyermeket.
Már csúfot űz a magyar honból
az,ki egykor dalba fogta
ki ért már a mondatból
hogy éljen a Szent Korona?
Nem dalol már az ősz bárd sem
hazáról szőtt terveket
Voltunk fenn,de maradtunk lenn
és ím,a haza elveszett.
Egyszer talán magához tér
ó,az édes tetszhalott
sírjából betegen felkél
és hoz újra Magyar-napot
De addigis én hiszek benne
kitartok,és nevetek
Hiszitek,hogy halott lenne?
cSak ne mondjátok: Elveszett.