Túl régóta hallgatok, oly sűrű a csend-
kimondhatatlan érzések keringnek idebent..
Egy halk suttogás, mely lelkemből előtör-
betűmassza, részegen száll és nevet körül
Erőtlen, alig hallható, s mégis összetör..
lelkem minden fájdalma szavakba tömörül.
Láthatatlan sebhelyek borítják a lelkem-
úgy fájnak, mintha pokol tüze égne bennem.
Sóhajjá csendesült sikolyom éles, hideg tőr
a sok évnyi sötét, reménytelen mélységből.