A befejezetlen kép
A grafit a medencecsont domborulatát hangsúlyozta éppen, mikor az olasz művész szeme megakadt a formás, kecses combokon, melyekkel Szófiát megáldotta teremtője. A nő gyönyörű, szemrevaló volt, de egyik férfit sem tudta megszerezni magának, mintha azok féltek volna, hogy eme hatalmas szépségek rút belsőt takarnak, vagy pedig szerelme oly módon láncra köti őt, hogy a szőke halál, táncra hívná.
Federico szemei visszaugrottak a papírra, fejét megrázta, majd magában morogta:
- Nem, nem szabad… Ez csak egy gyümölcsös tál… Ó, de mily friss, üde, és nedv dús gyümölcsök ezek. Gömbölyded formáikról férfi szem nem térhet le.
Így évődött magában talán, mint Ádám is tette azt a paradicsomban, mikor Éva tiltott gyümölccsel kínálta. Szépen kerekítette a combokat, végig vezette a derék vonalát, kebleit kifinomult művésziességgel formálta, válla, akár csak Athéne istennőé. A kulcscsontnál megint megállt. Érezte, hogy innen nincs tovább, nem, nem tudja folytatni, míg meg nem tudja, milyen mámort rejtenek ezek a tökéletesen megformált női testrészek.
- Mi a baj? – szólt Szófia.
- Sss… semmi. – Még sosem volt ilyen állapotban, még sosem hozta nő így zavarba, eddig mindig tudta mit kell mondania, de most nem…
A nő felemelte kezét a fenekéről, vérvörös körmeivel megragadta a férfi hófehér ingjét, mely szét volt gombolva a nagy meleg miatt, majd maga mellé rántotta a fekete, kovácsoltvas keretű ágyra, mi nyekkenés nélkül bírta a megterhelést. Vörös selyembe burkolóztak, Szófia combjai Federico derekát ölelték, majd a férfi megérezhette azokat a gyönyöröket, melyeket kevesen előtte. Szerelmük egy egész éjjelen át lángolt, hol fent, hol lent.
Másnap reggel a férfi felkelt, hogy befejezze művét, a nő pont úgy feküdt, ahogy kellett az akt elkészítéséhez, de Federico meghőkölt, akárhányszor valamelyik testrészét szerette volna kerekebbre, formásabbra varázsolni, nem ment neki. Próbálta felidézni, amit előző este érzett, de sosem tudta teljesen visszaadni a látványt és lassan már az előző vonalak sem voltak a régiek. A félkész rajz azóta is a padláson porosodik, és várja, hogy valaki befejezze.
Várszegi Martin, 2008. december 8.