Érzed édes az emésztő tüzet
mikor éled a belső feszület,
üvölt a vér szava,tép széjjel
ordítva sikít a sötét éjjel.
Démoni lényem lelkedbe mászik
fázó testem magányban ázik
béklyóznám lánccal,vassal
gyötörném dermesztő faggyal.
Nem érted,hogy elvetélt tett
a könyörgés halva született,
sziklákat görgetek utamon
gyomot irtok apadó kutamon.
Szíved darabokban hever
szemem kiszáradt meder
suttogom kínzó imám feléd
szívem dúdolja édes zenéd.