Az út
Állok a szakadék szélén, és lenézek a mélybe,
Tudom jól, hogy bárki más lezuhanni félne,
De én így élek, teszek hát egy nagy lépést előre,
És csak hagyom, hogy a langy' szellő hadd öleljen körbe. /Örökre/
Én ott leszek majd mindig, ahol senki nem talál rám,
Fenn, a kék égen, vagy egy szakadék legalján
De, ha egyszer egy lány rám talál, fülembe gagyog,
Tudom, nekem süt a Nap, minden csillag nekem ragyog. /Nekem ragyog/
Ref.:
De, ha egyszer rám találnál, jobb lehetne minden,
Újra tudnék mosolyogni, lenne miért élnem,
Többé nem sörszagba, és cigifüstbe burkolóznék,
Hanem kis kezedet fogva a felhők fölött járnék.
De, ha egyszer rám találnál, megváltozna minden,
Élvezném az életemet, Te lennél minden kincsem,
Kimásznék a szakadékból, s ha lezuhannék újra...
Elkezdeném előről, mert rálépnék arra az útra,
Ami hozzád vezet!
Én fogom két kezed.
Az út hozzád vezet,
Ha ott lehetek veled.
Az út hozzád vezet,
Ha érzem a szeretetet,
Az út hozzád vezet,
Az út hozzád vezet.
Álltam egy szakadék szélén, és lenéztem a mélybe,
Tudtam jól, akárki más lezuhanni félne,
Én sohasem, tettem hát egy nagy lépést előre,
Másra vágytam, jó, hogy nem lett tragédia belőle. /Elkenődve/
Én soha nem vagyok ott, ahol hatalmas a nyüzsgés,
Nincsen egy barátom sem, nem kell zsörtölődés.
De, ha egy szép lány majd fülembe gagyog,
Az emberek mosolyognak, minden fény nekem ragyog /Nekem ragyog/
Ref.:
De, ha egyszer rám találnál, jobb lehetne minden,
Újra tudnék mosolyogni, lenne miért élnem,
Többé nem sörszagba, és cigifüstbe burkolóznék,
Hanem kis kezedet fogva a felhők fölött járnék.
De, ha egyszer rám találnál, megváltozna minden,
Élvezném az életemet, Te lennél minden kincsem,
Kimásznék a szakadékból, s ha lezuhannék újra...
Elkezdeném előről, mert rálépnék arra az útra,
Ami hozzád vezet!
Én fogom két kezed.
Az út hozzád vezet,
Ha ott lehetek veled.
Az út hozzád vezet,
Ha érzem a szeretetet,
Az út hozzád vezet,
Az út hozzád vezet.
Anno: Leobendorf (Németország) , 2010. 07. 15.