Ismét véget ér
Felnézek az égre,
S rád gondolok.
Kihuny egy csillag, mely értünk ragyogott.
Tudom jól, én rontottam el,
Üvöltök a csendbe, de senki nem felel.
Mit mondjak? Megbántam.
De nem hallod a hangom,s én újra kiáltok: sajnálom!
Ki nem mondott szót fúj felém a szél:
Mi szép volt, most ismét véget ér.
Nem látom többé
Szemed csalfa sugarát,
Érzéki szád gúnyos mosolyát.
Nem érzem többé
Szíved lüktetését,
A valóság csökönyös módon való kerülését.
Kívülről magamat szemlélő emberként látom:
érthetetlen mosoly bujkál a számon:
Most ismét szertefoszlott egy álom,
De hogy szertefoszlott: talán mégse bánom