Mernék-e valamit gondolni,
mi nem is létezik tán?
Bíznék-e boldog álomban,
Mely illúzió csupán?
Fantázia, mit csak én látok,
soha senki más.
Titok, mit örökké hordok,
Mi csak az enyém marad,
féltve őrzött vágy,
mely egy szótól meghalhat,
soha fogalommá nem válik.
Csak egy tudat önmagamban,
mi száraz, múló dologgá lesz.
Ha volt, mit nagyon akartam,
a világ elé térdeltem.
Nem tudtam,
csak reméltem:
vas lesz a gondolat.
Szilárdan segít majd
előre törnöm
és véres szívvel
addig gyötröm,
míg fejet hajtva
elém áll,
mosolyog és mondja:
Most megfogtál!