Születtem,mikor eljött az óra,
voltam boldogság és bánat okozója.
Felhők fölé szálltam ,az álmaimon túlra,
lepottyantam a sárba, és felálltam újra.
Hirdettem a jót, és a saját igazságom,
s későn jöttem rá, hogy minden hazugság volt.
Nevettem sírva, csalódtam bízva,
szerettem, utáltam, újra és újra.
Hittem a mesékben, hittem a jóban,
az emberi erényben, s az emberi szóban.
Okoztam fájdalmat, nevettek rajtam,
adtam bocsánatot, és viszont kaptam.
Voltam irigy, voltam álnok.
Hagytak már el jó barátok,
De akármit tettem, be kell látnom,
Ember vagyok, hát kell hibáznom
.
Megfogok halni, ha eljön az óra,
Leszek bánat és könnyek okozója.
Felhőkről nézek majd le a sárba,
És fogok hinni, az elmúlás varázsába