Hova bújt el a jó?
Hova bújt el a jó?
Csak csendben utazunk befelé,
S csak nehezebb a szó,
Pedig formáljuk ezerféleképp
El kéne menni innen, gyorsan, de szépen
De lehet-e elhagyni mi itt van egyszerűen?
Hisz szakadnak a szálak, ha mozdítod a lábad,
Vérből lépünk le, révbe érünk lefekszünk a fűbe,
S az eget fürkészve várjuk,
Hogy a felhők mögül a szél elfújja és lássuk:
Hova bújt el a jó…
Mikor remegsz a sírástól, s ezer ölelés sem gyógyít,
S keresel valami erőset, ami elbódít
Mert lennél te az, de olyan már nem tudnál lenni,
S csak hajt belülről a kényszer, hogy tovább kell élni,
Mint a fák melyeket a kegyetlen hideg szél fúj,
Minden mi virágzott elpusztul,
De valameddig még minden újjáéled,
S követheti minden árnyék az egyetlen fényességet,
Hova bújt el a jó…
2010-08-21