Rézszínű jajszók.
Már hosszabbak az estek.
Míg Lora rajzol,
én rőt szavakkal festek
kezemre elszálló
halk-lenge pókhálót
ránc helyett.
Most mint ezüst
bús, holt-derűs
láncszemek
lepik bokáját a harmatgyöngyök.
A Hajnal szép.
De te félsz minden éjjel,
s bár konok szenvedéllyel
lihegsz a nyárral,
míg görcsbe fúl
a nevető kéjjel,
te remegő kézzel
gyújtasz új
cigarettára,
és mint halk szavú dajka,
ringat az
ingatag
skizofrénia ajka:
Nézd itt az Isten,
hát drága kincsem
szemed most süsd le szépen.