Elgazosodó ösvényen érkezett a sötétség,
gyertyaláng csókol,ölelése támogat diszkréten,
alultáplált érzelmek-háborgó csőcselék,
vándorol szürke másodperceket meglovagolva testemben.
Szemeid igazának szavaira fülelnek a falak,
rokokó színpadon hánytat a hév.
Esti kétség kesernyés pernyéje tűnődve hallgat,
trubadúr szerepemen nevet a nép.
Esti kétség obszcén köröket rajzolgat,
egy álom szamóca testeket áldoz-
elapad szerelmem a negyedik nap-
csillagok hunyják le szemeiket,
téged akarlak,és őt,meg őket-
cseresznyevirágok pagodáiban a számüzetés száraz,
macskamancsok bemaszatolják az ábránd szőtte képeket,
pityergő őszinteséggel kérlek:engem válassz!
Esti kétség,ürítem poharam bukásodra.
A körhátszél legyen veled! A körhátszél legyen veled!