Álmodozások kora
Ez itt az álmodozások kora.
Hagyd, hogy hosszan tartson, és megmaradjon.
Olyan édesen ostoba, olyan semmire nem való, lopva olvadó.
Szemem egy fényképen legelészi a keserű félmosolyt, rózsa levélben. (levében)
Hogy-hogy nem az kísért végig, tudom.
Annyi minden zavarta szívem,
Lehet most nem látok tisztán…
Majd elgyengülsz, és kezdesz tisztán látni-
Összefüggő álmok, ragaszkodás-homály.
Jutalom, hogy dolgokat nem találok,
És bizony sokszor nevel a félhomály.
De ha ismered, az ismerős helyzetet,
Hogy minden csak félig fogad be,
És így, hontalan, de mindenhol leszel.
Gyere, utazz velem tíz métert!
Mese ország sötét párja, a domboldal sötétebb oldala,
Ott ülj le, és gyűjtögetünk,
HIDD, vissza is együtt megyünk.
2009 Ferbuár