Akkor mikor én születtem, forró volt a nyár
Éjszakára készülődött minden kismadár
A nap még halványan sütött be a kórház ablakán
És aztán világra jöttem, egy nyári éjszakán
Jobb lett volna, ha ez nem így történik velem
Maradtam volna csillagok közt, fent a sötétben
Minek jöttem én ide le, jó volt odafenn
Alig várom, hogy visszajussak és halálom legyen
Attól félek egyedül, hogy nem enged majd be
Ottani atyám, kitől akkor el sem köszöntem
Mély gödröt ás majd nekem a csillagok helyett
És tüzes katlanban végzem majd s leszek számkivetett
Angyal voltam azúrkék, szép szárnyakkal
Kezemben tüzes karddal, otthonom vigyáztam
Nem tudom, hogy miért lettem aznap ledobva
Mit tehettem rosszul én, hogy bukott angyal maradtam
Idelent már látom tisztán, a sátán uralkodik
Szárnyaim nélkül még csak el sem tudok repülni
Idelenn ha megkaphatnám, ősi címereim
Megmenteném azt ki érdemes, aztán mindent felégetni
Azt hiszem, hogy azért jöttem, mutassak én mást
De senki nincs ki rám figyelne, mindenki megy tovább
Emberek ó vegyétek már észre merre visz az ár
Öngyilkos nemzet itt játszik már a vég határán
Anyabolygónk teljesen ki lett már szívva
Érdekekből nem is lép az ember másik útra
Csak az számít mindenkinek, hogy legyen saját sorsa
A többi pusztuljon éhen, ha nem ülhet fehér lóra
A Magyar nemzet istenének, igen sok lesz dolga
Ha azt szeretné, hogy büszke népe, naggyá legyen újra
Erre mennék, segítenék, de senki sem hallja
Itt már más irányít és senkinek sincs hangja
Azt mondanám, lázadjatok, de mi értelme lenne
Ha leváltanánk ezt a kort, egy másik tenne ránk keresztet
Sokat rombolhattunk régen, hogy e nép ezt a sorsot érdemelte
Rájöttem, hogy nem tehetek... semmit e sötétben
Úgy döntöttem inkább várok és az ablakból nézem
Mit hoz felénk az út végén majd a végítélet
ha szárnyaimat vissza kapom, messze szállok az égen
És remélem, hogy fentről majd nézhetek le... egy virágzó Földre.