Az újság az asztalon hevert összecsukva. Várta az öregurat, aki majd ráncos, kétlaponként benyálazott ujjaival végiglapozza. A lapok néma egyetértésben simultak össze, pajkosan csiklandozva egymást a szellő játékának engedelmeskedve. Igazi kánikula volt aznap, talán épp ezért történt, hogy az egyik sorvégi "o" betű időnek előtte felébredt. A kis "o" gondolkodni kezdett. Nem tetszett neki, hogy ilyen közel került a lap széléhez. Azon töprengett, hogy ha mondjuk "m" betűnek született volna, még az is lehet, hogy az egyik lába lelógna. Erre a gondolatra aztán kirázta a hideg.
Fiatal kis betű volt, hiszen csak aznap reggel született, még nem látta át a világ rejtett összefüggéseit. Bizonyára így történhetett az is, hogy feltámadt benne a gondolat, miszerint a szellő vajon nem fogja-e lesöpörni a lapról. Oldalba bökte a szomszédban álló hórihorgas "l" betűt, hogy megossza vele félelmét, de amaz válaszra sem méltatta.
- Na hiszen! - morfondírozott magában az "o" - Könnyű neki! Egész nap peckesen, kihúzva álldogálhat és a legrosszabb, ami történhet vele, hogy eldől. Én bezzeg evvel a nagy hasammal még a végén legördülök a...hova is?
Lesandított a lap széléről, de csak végtelen mélységet látott, ami még inkább megrémisztette
- Csak nincs ez így jól! - töprengett és ismét közelebb húzódott az "l"-hez. Oldalba bökte, de választ ezúttal sem kapott.
- Átugorlak! - fenyegette meg, de aztán belátta, hogy ez nevetségesen hangzik. Még ha legalább egy ékezet, vagy kötőjel lenne valahol, amit rúdnak használhatna. Körbenézett, de nem talált semmi használhatót.
A szellő ismét feltámadt közben és a kis "o" úgy érezte, hogy minden kétséget kizárólag egyre közelebb sodródik a rémisztő mélység felé. A félelem hatékony megoldást szült. Vett egy nagy levegőt, nekigyürkőzött és ágyúgolyóként rontott a szívtelen "l"-re. Először csak kicsit ingatta meg a peckes szomszédot, de nem adta fel, újra és újra támadt.
John Hermann, a ráncos ujjú öregúr meglepődve tapasztalta, hogy újságjának harmadik oldala hemzseg a sajtóhibáktól. A negyedik sor teljesen olvashatatlan volt. A betűk mintha mind eldőltek volna jobbra, kivéve a sor elején egy "o" betűt, ami viszont félig lelógott a lapról.