Víz tölti ki
az idő lábnyomát,
fáradtan húzom
a borotvát tovább.
Talán ha boronát
használnék
koronás földemen,
mert ma is a sima
ima a minta:
fiatalnak lenni, újra
útra kelve
ezen a reggelen.
Eleve lehetetlen...
Párás a tükör,
vagy forrás fakadt
öreg rögből,
és te szentimentális ökör,
most mosolyt mosnál rá.
Egy körbe - több görbe,
gyerek vagy még...
adná az ég...