A világ szakadárja
Léte valóját fontolgatva,
elmélkedik élete hosszát illető,
homályos talányokról,
melyek meghatározzák, mettől-meddig...
Háta mögött hagyott valóság
- melyet most fantázia emészt,
mint friss levegő a rothadó húst -
már nem váj szivébe.
Befogott füllel, lehúnyt szemel, összevart szájjal,
süketen, vakon, némán
szárnyal saját világában,
melynek hegyei nem zárnak börtönbe,
s tavaiba sem fulladt még senki.
Nem csend és sötétség,
csak egy jeltelen érzés.
A világ szakadárja most máshol,
Otthon
járja útját.