Harmatos réten ülő
Gyermeki árnyak,
Mind a közeledő
Nyári napra várnak.
Homlokuk ráncán
Pattog egy szikra,
Az iskolapadba már
Nem ülnek vissza.
Minek is ülnének
E gyermeki lelkek,
Ha az iskolában
Ők jól megfeleltek.
Várja őket a rét,
Vagy nagy árokpart,
Melynek a szélén
Sokféle virág hajt.
Várja őket a tó
A kis erdő mélyén,
Hol heverészhetnek
Egy játékos nap végén.
Övék a múló nyár
S a tengernyi mosoly.
Övék a vidámság
Mely ajkukról dalol.
Ott ülnek mindig
A harmatos réten,
A gyermeki árnyak
Melyek, ha jön az ősz,
Szertefoszlanak
A nyirkos, hideg
Felszálló légben.