Zivataros lelkek emésztőjévek szeretkezik arcom,
szemeimnek orgazmust hoz megannyi fénylő fúrófeje-
elszabadult gidák arcképei felizzanak a horizonton...
Sós illat lepedéke szakad tudatomra,naplóim-
zaklatott fizimiskákkal bolondságba takaróznak,
csámcsogva az ULTRA VIOLENCE elégiáin-
együgyű nyugalom vízfoltja dagad szivacs testemen,
halászok-elhordott testek gazdái-imádkoznak,
nikotinba őrölve mit átvonszoltak e sikertelen életen-
ernyedt ajkaim szabotálják önző szitkozódásomat.
Önkielégítések mester kezei alatt pattantam le-
bohém masszák fölöslegéről,a tudat nyugtat.
Lusta kasztnimmal elheverek a föveny ölébe,
szoftverem kutatja a horizont alá szorult utakat,
párás,meleg csapást lelve; testem elszáll..
Naplóim-akasztófavirágok színvázlata csomagolva-
szemödreimben szunnyadó kamera obscurák hazugságába,
melyeket deportáltok az emlékek táborába-
a horizontot koromsötétre pingálja..
Hullaszagú halak-meddő álmok-pancsolnak lábaimnál,
a fikció álmodta erekcióm eltűnt-kihúnyt a vágy mostanra,
napfények tőrjei felhasítják merengésem a mólóknál.
Magányos órák hangulati görbéi-mind ópiumom,
öreg halász ráncossá redukált ifjúsága legyint:
a léked védd meg most itt a mélyponton..
Naplóim pernyéi-hétköznapok ócska gyomorgörcsei,
ha siratom,mert emberré redukáltak,végre!
a homokban szivarvégek mogorva csonkjai-
tudatomra tuszkolt világokért állítanak pellengérre-
érzeteim vulkánja fogyaték..Légy emberi..
Légy emberi..
Hogy alfaragadozóként trónfosszhass meg bárkit-
lelkiekben.
Légy emberi..
Hogy vaginákkal tömhesd trófeagyűjteményed.
Légy emberi..
Hogy harcaid lelked űrjét kitölthessék.
Untermenchként,csillagom felragyog a lusta Nap üdvéért,
káprázó szemeid szabotázsa az ott..
S én mantrázok a Holdnak, egy elveszett gidáért..