Fél év után
Dioólaj,
és néhány vadvirág
kringője
illékonyan
suhan át a holtsivár
kerengőbe,
míg merengő,
vak barátra száll.
Vagy talán
őszi reggel
ónszürke üteme?
A kék eső
meg se rebben
a párás üvegen,
míg széteső,
zöld sorokban
szunnyad a tegnap.
Esetleg
délutánok
lázhideg homlokán
feldübörgő
délibábok.
S városi gondolán
eltűnődő
szikratánc a
szürke felhőkön.
Messze vagy.
Hiába kereslek.
Illatod hamu lett,
de tüdőmben mégis
bús pogány amulett.