Halkan, csöndesen lélegzel.
Ahogy dübörögve betörsz,
Berobbansz a felbójdult óvilágba
És akkor, először érzel,
Érzed, hogy most haladsz, hogy nősz,
Hogy utad visz valahova,
Hogy a sors most, nemcsak sodor.
Nemcsak téblábolsz itt a múló mába,
Hanem alkotsz féltőn s óvva,
Mert te, már bátor vagy, bátor!
Sokan ismételgetnek itt.
Sokan félnek már, rettegnek.
Bár a mélyben hajtod fejed igába,
Mégis az ár magával vitt.
Elragadta szerénységed!
Mindenki tőled függ, tőled!
Hisz ó, anyja vagy mindennek,
Mert te borítod a földet virágba,
És az életet öleled.
Te teremtettél ilyennek!
2010. 09. 29.
Fót