Érlelő fényben,
körte ízében éled:
kivirul a nyár.
Nincs ejtőernyő.
Földhöz csap, és eltemet
az ádáz idő.
Lebeg a faág.
Tovahalad a folyó
puha pamlagán.
Kígyók, madarak
egyenesen forognak,
míg ragyog az éj.
Egy kicsi gyöngysor –
szemei leszakadnak
a szürke szálról.
Setét fellegek
kettészelik az eget:
éji szellemek!
Vizeken repked,
kicsiny kékes vitorlás
örömtáncot lejt.
Ellazul az ág,
hogy a bölcs óriáskígyó
alhassa álmát.
Egy szál hóvirág,
mind közül ő a legszebb.
Magot mégsem ád.
Szilárd jégkunyhó
ajtaját is hó födi.
Csak bent van meleg.