Múltbeli emlékképek ragadnak magukkal
hamisak, de fogva tartanak - méreg a dal.
Nincs menekvés ebből a börtönből soha,
a képek halálosak, akár az élet maga.
--- Segítség! ---
Édes emlékek, melyben mindenem megvolt
hazudják igaznak magukat szüntelen édes szóval,
valami sejtelmes érzést adnak át, s hoznak magukkal:
életem letűnt gyönyörű perceit, mindazt ami elmúlt.
--- Milyen szép! ---
Fiatal vagyok még, nem a halál közeleg
de belül hideg, éles félelem ténfereg.
Őrzöm a múltam, mint valami kincset,
de minden másodperce mély sebet ejt.
--- Miért fáj, ami jó? ---
Menekülnék innen, hiszen a múltban nem élhetek,
de a hamis múzsák és tündérek szövik a terveket.
Behálóznak valótlan szép érzésekkel, átszövik:
lelkem színes szálakkal, jó erősen megkötik.
--- Megrészegít a boldogság. ---
Itt ragadtam és nincs menekvés már:
nem figyeltem és lejárt az időhatár.
Késő, s nem találok vissza a jelenbe,
bolyongok, akár kísértetek hontalan lelke.
--- Örökre itt ragadtam… ---