Kedves Mama!
Egyszer régen megígértem néked,
Leírom,hogy hogy folyik az élet.
Hogy folyik?
Lassan. Elveszve a
Sok kudarcban itt tántorgok éhen,
És senki…senki nem kérdi,
Hogy mégis mi van vélem.
Ha megkérdeznék, válaszolnék:megvagyok.
Bűnből bűnbe így tovább ballagok.
Hiába hiszek,
Hiába élek, nincsen már semmi,
Ami engem éltet.
Régen volt: hit, remény, szeretet,
De most mindennek vége.
Mindenki lop, csal, szeretet színlel,
S nem ád már biztonságot
Anyukámnak méhe.
Van-e szebb holnap?
Régebben tudtam,
Ma már csak remélem.
De csak addig, míg van erőm,
Addig remélem.
Tudom, hogy egyszer…
Egyszer mindennek vége lészen.
Üres szavak, mondd mit érnek?
A szó elszáll, s megmarad a méreg.
Milyen méreg?-kérded
A dühök, amik
A szavakban várnak,
S az elmúlásnál
Mindent eléd tárnak.
Mit követtél el? Bűnös vagy!
S ezek a szavak
Mindig veled lesznek,
Akárhova mehetsz,
Minden hova követnek.
Nem szólhatok semmit.
Bűnös vagyok én is.
Látja az Isten,
S tudja az ég is.
Látod mama? Levelet írok.
Elküldeném, de kinek?
A sötét halálnak.
Elhagytál te is.
Dúl bennem a bánat.
Bevallhatok valamit?
Nagyon-nagyon félek.
Ha itt lennél megnyugtatnál:
Nem hagysz el, míg élek.
Bízok benned mama!
Tudom, hogy vigyázol rám!
Hisz tudod én vagyok Kitti
Az egyik kis unokád!
Betartva szavam, leírtam néked,
Megírtam ,hogy hogy zajlik az élet.
Talán szívem megnyugszik és
Eltűnik a kétely,
S újra hiszek majd,
S újra látlak téged.
Addig is mama, vigyázz ott fent.
Védj engem, s óvjál el ne tévedjek.
Így mondom el neked:NAGYON SZERETLEK
Esküszöm,SOHA EL NEM FELEDLEK.
Csókollak milliószor
Amíg csak élek:
Kis unokád Kitti,
Ki nagyon szeret téged.