Ha tudnám miért születtem,
Talán tudnám, mit kell tennem,
De nekem nincsen meg a célom,
Elsüllyedek az élet tengerében
mielőtt megtalálom.
Mély és sós a víz,
Nem nyúl utánam kéz,
Hiába próbáltam
szembe úszni az árral,
Elsodor magával.
Ki tudja, hol érek majd partot,
Talán valaki már vár rám ott,
Ha tudnám ki ő, mellette lennék
most is, ő lenne szívemen az ék,
Minket nem érne utol a vég.
Szertefoszlott képzetek,
A fájdalom széttépett titeket,
Szétázott bőröm alá
Könnyedén beférkőzhettetek,
De az álmokból már kinőttem.
Szilárd talaj a lábam alatt,
Talán még sem csak képzetek?
Valami más is van itt,
Valami erősebb az életnél,
Valami erősebb a halálnál.
Érzem egyre jobban,
Már megélt szerelmem,
Gyenge parázsból,
Ismét perzselő lángra lobban,
Beleborulok selymes karjaiba.
Össze vagyunk kötve,
Olyan hatalom által, hogy az
élet félelmében hozzá sodort,
A halál pedig minket,
Soha el nem választ.