Lebegés drótokon
Kérd meg kezemet, mint csillagnak fényét az Isten,
hogy úgy ragyogjon, miként valamikor régen,
amikor éppen
még nem volt Semmi sem,
de még az Egy sem.
Megkérsz, tiéd leszek mindenkor,
s nem baj, ha jön az Újkor,
mert az Éter
bár egy métely,
egyben menedék is,
hol elrejtőzhetünk mi is.
Táncolhatunk újra a bináris padlón;
a Halál hiába néz majd ránk mohón.
Szólunk neki, ő is táncoljon,
és így lebegünk majd mindannyian
az Öröklét-drótokon.
(2010. augusztus 15.)