Az Akácfa utca 9/a-ban lakott egy kisfiú. Palkónak hívták. Hétvégenként mindig elkísérte anyukáját vásárolni, reggelente kenyérhéjjal etette Dédmamája kiskacsáit és ha a bicikli elromlott, Palkó segített apukájának a szerelésben. Tudta mire való a csavarkulcs és a kalapács, udvariasan köszönt a néniknek, és kezet szorított a bácsikkal akikkel apukája beszélgetett amikor a kocsmába mentek csokiért.
Annyira ügyes és talpra esett kisfiú volt ez a Palkó, hogy egyik este , mikor apukája haza ért a munkából egy gyönyörű piros autót hozott neki ajándékba. A kis piros autó Palkó legkedvesebb játéka lett. Nem telt el úgy nap, hogy ne gurította volna végig a konyha kövén legalább egyszer. Idővel azonban a kis autó megkopott, letört az egyik kereke , és már nem tudott gurulni. Palkó ennek ellenére nagyon szerette a kisautót, így a szoba egyik sarkában nyitott egy roncs autó telepet, ahova öreg piros autóját költöztette,és mindig meglátogatta ha az újonnan kapott autóival játszott. Még kerítést is épített a kis piros roncs autó köré.
Egy este azonban rémes dolog történt. Palkó anyukájával éppen lefekvéshez készülődött, és éppen kedvenc meséjüket olvasták,amikor hatalmas recsegés ,morgás dübörgés támadt odakint, majd még hatalmasabb csend ült a világra. Palkó félt.
-Anya, mi volt ez?
-Úgy tűnik vihar lesz az este. Ne félj, itt biztonságban vagy, csak búj a takaró alá ha megijednél.
-Maradj velem anya. Nem akarok egyedül lenni ha dörög az ég.
-Ugyan már. Nagy fiú vagy, és elég bátor hogy ne félj egy vihar lármázásától. - anyukája jól betakarta, puszit nyomott az arcára, majd így szólt:
-Ha nagyon megijednél nyugodtan átjöhetsz hozzám este, de ha most azonnal elalszol nem hiszem hogy felébreszt a vihar, még messze van. Az esőtől frissebb lesz a levegő, és a kertnek is jól fog esni egy kiadós zápor. Reggel majd össze szedjük az almát amit levert az eső, utána pocsolyába ugrálhatsz. Aludj nyugodtan. Jó éjt.
A szoba sötét lett és csendes. Palkó az ablakot bámulta. Percenként felfénylett az égen egy villám, a szél ritmusosan kavargatta a fák lombját, sercegve, zúgva és halkan ,szünet nélkül morajlott az ég. Palkót elálmosította ez a morgás, szemei le-le ragadtak, bágyadtan merengett az ablakon túli neszekkel és fényekkel teli titokzatos világra és érezte hogy rátelepszik a meleg takaróból és levendula illatú párnájából szivárgó álmosság. Tarka álom kerülgette, és a morgás duruzsolása még ott lebegett a fülében. Aztán az álom simogatása fakulni kezdett ahogy a hang erősödött. A bizsergő álomképek hirtelen szét rebbentek és Palkóban a gyanú élesen felvillant. Ez a morgás ...a szobában van.
Mi ez?
Palkó mozdulatlanul feküdt, levegőt venni se mert. Hallgatta a morgást ami a szoba végéből hallatszott. Majd motozás, szuszogás és végül egy nagy sóhaj ami, Palkó nagy ijedelmére nagyjából így hangzott:
-Jahhhj de éhes vagyok.
-Ne egyél meg...-sírt fel halkan Palkó a félelemtől rettegve.
-Nini! Nem alszol? Gyerekeket nem eszek , minek nézel enegem? -morogta az a valami a sarokban.
A morgó hang tulajdonosa felháborodottan dobbantott.
-Én vagyok a Sárkány, és éhes is vagyok, és olyan félelmetesen gonosz vagyok hogy eljöttem ide, mert én most magammal viszem a kis piros autódat! Tudd meg te töpörtyű, mi félelmetesen gonosz sárkányok csak is ütött kopott roncs autókat fogyasztunk! Olyan éles fogaim vannak hogy ha csattogtatom az állkapcsom az éhségtől, azok a hegyes fogaim úgy villognak mintha villámlana az ég! ..de most megengedem neked hogy abba hagyd a rettegést és megparancsolom , gyere ide és segíts ki szorult helyzetemből ...mert hogy beszorultam a fotel alá.
Most nyögés, morgás, és a fotel zörgése hallatszott a szoba sarkából. A félelmetes sárkány beszorult. Palkó óvatosan kibújt a takaró alól, felkapcsolta az éjjeli lámpát . Nagyot kiáltott. ..volna, de még a hangja is bennszorult amikor megpillantotta a hatalmas fejet ,a rengeteg éles hegyes fogat, a tányérnyi fekete csillogó szempárt és a lapátnyi fodros füleket, ráadásul mind ez a fotel alatti keskeny résen át bámult rá.
-Szóval ,te töpörtyű... ide a kisautód, aztán emeld meg ezt a nyavalyás fotelt.
-Nem. -hangzott el a rövid és remegős ám de megfelelően határozott válasz. Palkó felvette a földről a kis piros autót,jó erősen átölelte, majd elszántan a Sárkányra nézett.
A Sárkány egy pillanatra döbbenten méregette a kisfiút azután tányér nagyságú fekete szemei megteltek könnyekkel és bizony elsírta magát.
-Kérlek szépen te kisfiú! Ez olyan kellemetlen nekem! Ne hagyd hogy egy ilyen szép és rettenetes sárkány sírva könyörögjön ...legyél jó kisfiú és segíts rajtam.
Palkó megsajnálta a nagy és amúgy már nem is olyan félelmetes Sárkányt.
-Ígérd meg hogy nem bántod az autómat, ha segítek.
-Megígérem ...-morogta a Sárkány,mire Palkó letette a kis piros autót az agyára, a fotel mellé mászott és amennyire csak tudta megemelte azt. Ennyi elég is volt,a Sárkány feje megmozdult, nagyot szusszant ahogyan hosszú nyaka átpréselődött ,mancsaival megkapaszkodott a fotel lábaiba, majd egyetlen gyors mozdulattal szájába kapta a kis piros autót és már el is tűnt a fotel alatti homályba.
Palkó a földre pottyant, és elsírta magát. Anyukája szaladt a szobába. Ölébe ültette a kisfiút aki kétségbe esetten sírta
-Elvitte! Anya! Elvitte az autóm...
-Ki vitte el? Palkó, csak rosszat álmodtál! Le estél az ágyról! Semmi baj nincsen.
-Elvitte! Pedig megígérte!
Anyukája hiába csitította, hiába vigasztalta. Belépett a szobába Apukája. Csendesen álldogált az ajtóban, hallgatta fiacskája sírását, majd oda ült melléjük és megsimogatta Palkó fejét.
-Ha elvitte, majd vissza adja. Reggelre vissza kapod a kis autót ,és most menj aludni.
Palkó lassan megnyugodott, és el is aludt. Reggel Apukája keltette. Palkó fel ült az ágyon, meglepődött, mert apukája egy gyönyörű új piros kisautót tartott a kezében. Nem az ő ütött-kopott kerék nélküli kisautóját.
-Ez nem az enyém. -mondta csalódottan.
-De. Ez a tiéd. Megjavítottam, ne hogy megint el akarja vinni a Sárkány.
-Hogyan szerezted vissza apa?
-Az este kimentem . A kerti kis házunk tetején találtam rá a Sárkányra. Ott terpeszkedett a sötétben és már majdnem fölfalta a kisautód, mire oda értem. Felmásztam hozzá és elvettem az autód, mire nekem támadt a bestia! Leestünk a háztetőről, és a földön birkóztunk reggelig mire feladta . Valamilyen bűvös egérlukon bemászott és eltűnt. Utána gondoltam megjavítom a kis autód, hiszen majd hogy nem , teljesen össze rágta az a gonosz Sárkány ...Nézd csak! Majdnem olyan lett mint új korában.
-Talán még szebb is lett! Köszönöm Apa! -szólt boldogan Palkó ,és szaladt hogy meg mutassa anyukájának a kis autót amit apukája hősiesen vissza szerzett a nagy gonosz és rettenetes Sárkánytól.