Szarvaspark
1.
Fénynyalábok csokrai hevernek a magány színpadán-
hideg gangon,hol tova pöckölöm a csonkig égetett napot.
A mélység vízióit hozza a szűz,sötét szobám,
emlékeim-teás csészém teafű mocsarába fúló smaragdok.
Pislákolás..Falakon táncoló fény-borostyán-
elveszített ősökért lobbantott gyertyalángok-
érzés-vetületek a lélekből,vallat a magány,
míg őzike szemeken álom zsoldosok-
taszítanak ki a szürkületből..Dédapáim fegyelmezett-
élettelenséggel pattintanak morzsákat gondolat masszámból,
a vérség minden csermelye most hozzám vezet,
a pillanatból megszöktetve néznek vissza rám a halálból..
Láttam az életösztönükből kiforgatottak kálváriáját,
miként vet rajtuk gáncsot neveltetésük,
erőszakos bluesok görögtűzbe folytották szénszálát-
testüknek,hétköznapi rutinok kéjvágyba torkolltak-
minek gyújtópontja erőszakká korcsult,
a vadászmezőn elsőként lettek trófeává,
verbális hajtóvadászatban erőszakoltál meg maguk,
a szarvasbőgés leredukálódott rémálommá-
ha párzásra szólítottak dogmatikus szelek,
s betegesen sárga,rozsdás hasú felhők alatt,
a viharban hazárdjáték volt megtalálni a szerelmet,
mert gyarló ösztönök hegemóniája triumfált ismét..
…Tán ekkor láttam buldózeristát,miként bimbózott a mizantrópból,
pokolgép eszmékkel szabotálva a hajtást,
korcsokat csinált a kulináris csemegének hitt gidákból,
kísérletté átrendezve a lét gyakorlást….
Adrenalin-sorok mámorával palántázom a riadalmat,
„your anger is a gift!”tettrekész vadak szabotázsa vagyok,
hűs tisztás mellei között szabadon engedve szavaimat,
viaskodások színterein pantomimból orgiát szítok-
mert olajjal locsolják aljasságom parazsát…
…Értelmetlen keresztek férceinek szélén nyitottak fejezetet,
a teremtés 0.időpillanata buldózeristák csúcspontja,
tömegeknek adagolt tápszerben oldanék önmérsékletet,
ízlés-kasztok testein dinamit,minek vagyok gyújtózsinórja-
your anger is a gift!-a lemezjátszó skandálja,s felbőgök:
kezdődik a hajtás..
2.
Nyelvemre cseppen,s felizgatja pásztortüzek füstjét,
hanyatt lök emlékek ingoványán,a halál kilovagolt Perzsiából..
A csermely jajszava,s szénszálaim mézédes bekötőinek-
elpattanó húr hangjai,s egyetlen vállamra vett ígéretem-
gömpcseni nyugalommal harapja át torkát görcseimnek,
s előre prédikálja a veszendő értékét nekem..
Csodás ékszere vagyok,szíve felett csüngve,
minden letranszformálható vagyon.
Planéták ősbűnét adagolja falánk lelkemnek ölelése,
kéz-kézben a hűs tejköddel meghintett bekötő utakon-
a Vénusz felé,mikor leigázza ajkaim.
Szénszálam ragyogásától mocorog egy magányos csillag,
ép lélek palántázta Neked szó gerberáim,
szíved csücske nekem meleg kuckót ad..