Hallgass meg!
Néha mikor azt kívánom:
Higgyem úgy, hogy ez csak álom
S az élet szép egy más világban
Múltat lássak Golgotában,
Ekkor olyan csodás volna,
Ott teremne varázsszóra
Valaki, ki hallja, érti
Bús szívemet, ó, mi sérti.
Ülne csendben arra várva,
Hogy tépázott lelkemet kitárva
Meséljek, sírjak úgy, mint régen
Anyámat hívva bölcsőm börtönében.
Nem kérek megoldást, nem kérek tanácsot,
Semmi mást, csak egy megértő barátot.
Nem gyógyszer kell, nem is válasz,
Egyszerű mit kérek: baráti támasz.
Ha ezt megérted, s tudsz így adni,
Sokkal többet fogsz te kapni.
Mit kínálok? Nem varázslat:
Ismerd meg egy embertársad.
S meglátod, ha úgy érzed
Valakire van szükséged
Ott leszek én kérés nélkül
Úgy rohanok segítségül.