Ments meg!
Vergődök e földön,
Mint rab madár, ki szenved –
Jó lenne elszállni,
De elmém nem enged.
Bolyongok a porban,
Mint egy vad hiúz –
Messze futnék én el,
De elmém visszahúz.
Nyugalmat keresek,
Áldott lelki békét,
Sehol se találom
Alagutam végét.
Sokat kaptam fentről,
Szép talentumokat,
S úgy érzem megtörök
E mázsás súly alatt.
Szeretet van bennem
Tonnaszám parlagon
Csak jönne már valaki
Kire pazarolhatom.
Elviheted mindet
Míg üres maradok,
Csak a lelkem mentsd meg
S mindent néked adok.
Bevallom én Neked,
Beismerem ezt:
Nékem egymagamnak
Túl sok e kereszt.