Szárnyait bontogatja a felkelő nap,
Bárányfelhő ringatózik az égen.
Csípős őszi szél futkos az utakon,
Ennek az évszaknak is hamarosan vége.
Élvezed még a langyos napsugarat,
Mely bőrömön át örvendeztet meg téged.
S hogy e melegséget jobban érezhesd,
Fordulsz egyet pocakom belsejében.
Madár dala hallatszik valamelyik fáról,
Csiripel még, de tudom: útra kész.
Erőt vesz magán, ha itt van az idő,
Elszáll messzire, ha lehull minden levél.
Tudom élvezed, ha sétálunk a levegőn,
Azt is ha a távolban vonat halad.
Erőtlenül zakatol, mégis olyan vidám,
Dombtetőről lefelé szinte már szalad.
Te rúgsz kettőt-hármat bentről kifelé,
Jelezve, hogy tudod mi történik épp.
Én megsímogatlak, beszélek hozzád,
Gyönyörködöm mozgásod különös szépségén.
Mindjárt itt a tél, s vele egy álom,
Mely beteljesülést nyer hamarosan.
Ajándék leszel, mert annak szántak,
Esni fog a hó, mikor ott leszel karomban.