Pergő kezek
Minden reggel felkelünk,
Megtenni amit kell.
Hogy megéri ez nekünk,
Ezt hisszük el.
Pedig csak robotl a kézsereg,
S a szalag egyre gyorsabb,
Nem hibázik néha sem ,
És soha meg nem torpan.
Aztán minden hónap elején,
Jön az újabb pofon,
A pénzünk ismét kevés,
És beázik a plafon.
Ekkor jön a felismerés,
De pörögnek a kezek,
Rabszolgák vagyunk mindd!
S ez egy őrült gépezet!