Atyai-donor
„ ..Uram, én békén hagylak az imámmal,
De Te se kívánj a szívemtől semmit,
Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor
Mosta le rólam a Te törvényeid.
Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,
Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,
Olyan igaz, hogy én formállak Téged
És nincs, Uram, énrajtam más hatalmad... „
/Reményik Sándor: Isten – részlet!/
Kopogok a kapudon, könyörgöd imával,
Atyai áldásod közönyöm fohásza..
A jelenben emez múltam sóhaja,
De Atyám, a kulcsot markomba dobhatja!
Lucifer csókoltat, téged és engem:
„Istenem menekülj, trónodat elveszem!”
Ördög a lelked, naplódba feljegyzem,
Isten a lelkem, utam nem lelem..
Háromszor tagadlak mocskos életemben,
Hogy ne feledd: megbocsájtás nyerhetek.
Hitetted kísértesz, de énem tele vétkekkel,
Halálom tagadod, tagadd csak szavaddal,
Krisztusom, iszom véred bódító alkonyban.
Atyám hát vétkeztem megint és újra,
Bocsájtsd meg bűnöm, de tagadlak újra..
Kegyelem nincs többé, világom válságba,
Szerető gyermeked szíve van fogságban.
Angyali teremtés lelkemet ellopta,
Atyám bár nem hiszlek, foglallak imába.
Meghalt a szeretet, meghalt és nincs többé,
Szenved már leányod, koporsóm megveté'
Gyűlöllek hatalom, gyűlöllek örökké,
De lelkem egy utazó, nincs fény.. csak sötét..
2010. október 09.
Gammer Alexandra