Nász tánc
Fátyol járja át az eszem,
Valami rózsaszín felleg.
Benne cikázik egy lány,
Aki mindig oda fel megy.
Ő most neken az élet,
Ő tőle rettegek és félek.
De imádom is közben,
Ebben a mézédes köben.
Piedesztál most a szint,
Folyton ott honol,
A szerelem pedig itt van,
Értem ahogy lohol!
Majd hirtelen egy vakító fény,
S a köd semmibe vész!
Harag, gyűlölet és szavak...
Ennyi az egész.