Nincs kiút
Egy filozófus mondta:
Az ember mások pokla.
Lehet, de a mennybe
Beenged, ha rendbe
Teszed magad vele.
Örök hajlék - helye
Minden igaz léleknek...
Társaiban leled meg
Szíveikbe foglalva
Minden ember mennyét,
S önmagában szennyét.
S ha nincs egy igaz ember?
Senki, aki kedvel?
Ott van Isten, s benne
Az összes mennyek egybe.
Eutanázika
Nekem a nyár rövid,
Pár nap, s el is törik:
Őszre vált a világ,
S minden egész szilánk.
Ha lépek kettőt, félek -
Hármat lépeve érek
Rettegésbe, télbe,
Tavasz közepébe'
Mégis, jó hogy élek,
Halált, kösz, nem kérek -
Sárga a ház, lila,
De él az ember fia.
Én szeretem...
Én szeretem, ha esik,
Ködbe sárba veszik
Hirtelen a világ,
S botorkál, aki lát.
Én szeretem a havat
Az ideges is marad:
Nyomhatja a dudát -
Nem győzi a puhát.
Én szeretem a fagyot
Zúzmarás csapatot,
Csikorgó lépteket,
Halványkék életet.
Szeretem a csendet,
A rendetlen új rendet,
Ha leszáll egy új világ,
S csak az marad, mi szilárd.
Kiderül, hogy mi mit ér,
Mit kaphatsz a szívedér'